Több oktatásban dolgozó rokonom, ismerősöm is van, akikkel nagyon jókat szoktunk beszélgetni egy pohár bor mellett kielemezve az ország és a világ dolgait. Már több beszélgetés során szóba kerültek a szakmák, és arra jutottunk minden alkalommal, hogy érdemes lenne a régen elfeledett, vagy alig élő szakmák közül néhányat feléleszteni. Vegyük például a cipész szakmát, melyre mindig is szükség volt, és amire véleményem szerint a mai napig kereslet lenne a falvakban és a városokban egyaránt. Ezek a szakemberek ma is képesek lennének a megfelelő képzés után elvégezni a lábbeliken szükséges kisebb-nagyobb javításokat és a táskajavítást is rájuk lehetne bízni, hiszen régen is foglalkoztak különböző bőrtermékek javításával. Emlékszem, hogy évtizedekkel ezelőtt Samu bácsi milyen szakértelemmel vette kezébe a táskámat és milyen odafigyeléssel végezte el a táskajavítást is. Halála előtti utolsó találkozásunkon elárulta, sokkal jobban szeret a táskajavítással foglalkozni, bár a cipészet is örömet okoz neki.